2012. szeptember 5., szerda

A csengettyűk földjén



Lefele a Grunschartenröl zsibogó lábakkal egy dologra tudtam gondolni, az-az kettőre, az esti sörömre, és hogy hogyan vánszorgok fel Wettersteinbe a fal alá. Az esti sör beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és a második doboz után, már a fölmenetel sem tűnt oly elérhetetlennek. Természetesen mindenféle idilli képzelet szertefoszlott, amikor másnap reggel hátamra vettem a zsákom, és megtettem az első pár lépést. Körülnézve a többiek arcáról is valami hasonló volt leolvasható.
Mindenesetre azért jó tempóban haladtunk a Wangalm házhoz. Fölérve elfoglaltuk a szobánkat. Egy éjszakáért 18 eurót kértek. Az az igazság, hogy nem szívesen költök fölöslegesnek tűnő dolgokra, mint például a szállás, de a forróvizes zuhany után kicsit másképp álltam dologhoz :)
A környék egyébként csodaszép, a ház az erdőhatár felett helyezkedik el, fölötte pedig nagy alpesi legelők vannak, amin rengeteg tehén, birka, és kecske legelészett. Minden jószág nyakában kis csengő csilingelt, amitől olyan hangzavar volt a völgyben, amit nehéz volt megszokni. Gyanítom Máténak nem is sikerült. A háztól még vánszorogtunk néhány száz szintet a Scharniztspitze alá. Máté és Zs a Schüsselkarlspitze-en néztek ki utat. Ez a két fal szinte egybe van nőve.
Zoli és én a Spitzenstatter nevezetű utat választottuk. Ez az út is tagja a 100 extrémnek. Én másztam az első hosszt, ami egyből a kulcshossz volt. IV+.-al kezdődött, de valahogy nem éreztem az egészet. Egyrészről mert eléggé fáradt voltam még a Grunschartnertől, másrészt pedig régen másztam mészkövet, szóval csak keresgéltem a fogásokat, és vártam mi lesz a kulcsba. A nehézségek egy jó kis traverzzel kezdődnek. Itt van is egy stand, de én nem standoltam, mert kb. 10méterre voltam a földtől. Utólag kiderült, hogy nem lett volna rossz ötlet, mert a kötél elég nehezen jött. A kulcsrészt VII-esért adták, és egyszerűen abban az állapotban számomra megoldhatatlannak tűnt. Pár próba után ki is kerültem jobbra VI+.-ért. Ez a variáns már jóval mászhatóbb volt. Ezt még pár gyönyörű VI-os hossz követte, igazi élménymászás. A tetején van pár fini kémény ajándékba. Még így leharcolva is élveztem az utat. A lemenetelt már kevésbé. Egy III.-mas törmelékmezőn igazi élmény azon merengeni, hogy vajon melyik fogás tart, és melyikkel utazok a kellőnél jóval gyorsabban lefele arra hívogató zöld rétecskére. Igazi megváltás volt leérni a Scharniztspitze és a Schüsselkarlspitze közötti csorbába, ahonnan két ereszkedéssel a földön voltunk. Szinte egyszerre ért a két parti a földre. Lefele menet itt már valóban csak egy gondolatom volt. Természetesen az, hogy a hüttében 300, vagy 500 felülést csináljak, mivel a hasizmom volt az egyetlen, ami nem fájt :)

Hardware: -1x50m kötéll(ha nem akartok szívni a lemászással 2x50m kell, ereszkedni a                                                         Hannemann nevezetű útban lehet)
                  - 10db express
                  -3-4db friend
                  -éksor
                  -2-3db heveder
(Az út nemrégiben föl lett újítva, a nehéz szakaszok végig vannak fúrva, csak helyenként kell kiegészíteni)

Időjárás: Itt

Szállás: -Wettersteinhütte
              -Wangalm



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése