Szikla Szirt: Katalin újra megmutatta!

Habár a kisasszony, vagy inkább nagyasszony társaságát már több ízben élveztem, egyszerűen nem tudok betelni vele. Toltuk már hármasban, vagy épp kettesben, mindenképp élmény volt :)
Ez esetben ismét egy jó hármas partit terveztünk nyélbe ütni. A Hölgyemény, Máté és én. Nem is hangzott rosszul :D
Tehát hétfő reggel valahogy kikecmeregtünk a meleg hálózsákból, majd nekiindultunk a kuloárnak. Semmi hó nem volt benne, kényelmetlenebb volt mint bármikor máskor... Egész sok mászós rész is volt benne.
Amikor végre fölértünk, a nap még nem sütötte a falat, teljesen árnyékba volt burkolózva.
Tervünk a Gilotina volt. Hogy miért hívják így, azon elmorfondíroztunk este a bivakba. Minden esetre a fejünket a nyakunkon akartuk tartani :)
Az út VI+/A2 és egy A1-es hosszal indul. Miután legyártottunk egy 1szöges standot a meredek füves falon, rápróbáltam az A1-ért adott pozitív dőlésű, de teljesen beforrt repedésre. Némi elkeseredett szögelés nyomaira bukkantam, többre nem. Próbáltam így, próbáltam úgy, nem engedett. (Azt hiszem túl korán értünk fel, még nem volt kedve hozzá :) )

Szó ami szó megsemmisülve gubbasztottunk egymás mellett és azon gondolkoztunk mitévők legyünk. Azért ezt mégsem lehet annyiban hagyni, önérzet is van a világon :)
Miután ezt kitárgyaltuk bedobtam lehetőségnek a tábla másik oldalán található jó hosszú bevágást, a Kút-ot. Máténak is tetszett, nekimentünk.
Pár perc múlva már a kulcs alatt rendezgettem a cuccom. Monumentális egy bevágás. Egyedülálló a hegységben. A hiedelmeinkkel elemtéteben a repedés nem túl tág :) Sőt, egész szűk, így sok szöget is tartalmaz. A friendekből is a kisebbeket szórtam be. Az első fele nem olyan nehéz, de fárasztó, a második már jóval izmosabb (VII.). Igazából nincs benne egy megfogható kunszt, az egész vagy jó 45m-hosszú. Ebből 20m konstans nehéz. Erővel kell bírni. Nem kell finomkodni adni, kell neki teljes erőből :) A közepén lehet standolni is akár. Nem túl kényelmes, de lehet. Így nem kell annyi köztest vinni, nem szakad meg az ember. Sajnos a kulcsrészbe vagy 3x is bele kellett ülnöm. Tolni kellett a friendeket, szöget kellett fűzni, mindez vitte az erőt. Mikor a kulcs felénél voltam, elkezdte sütni a táblát a nap. Még nem teljesen, épp csak a vállairól dobta le az árnyékköntöst, megsejtetve azt a lélegzetelállító csodát, amit az árnyak takartak. Mindez doppingként hatott rám és újult erővel dolgoztam tovább a problémán.
Aztán Máté következett. Nyomta neki ő is rendesen. Sietett eléggé, nehogy idő előtt ledurranjon. Az olyasmit arrafelé keményen büntetik :D
Ezt még egy V-ös hossz követte, ami némi jeget is tartalmazott. Ne dőljön be senki, közel sem V-ös. Trepni kellett hozzá :D Szárazon mászható, de tuti nem V-ért.
Mikor a jeges bevágásban szétfagyva össze vissza csúszkáltam a trepnikbe, már csak egy dolog járt az eszembe. Rákapcsoltam! Traverz következett, jó kis köztes-távval. Kiakasztottam az első köztes, a kötél hosszan lendült be előttem. Léptem párta és éreztem hogy már nincs visszaút. Menni kell. A beülőmről össze vissza lógó terpniktől és hevederektől alig tudtam mászni, de mind ez már nem számított. Pár mozdulattal kint voltam a napon és eltöltött az elégedett meleg bágyadtság. Igen, mindkettőnknek megvolt :)
Lenéztem a táblára, már nem takarta semmi, forrón izzottak a hatalmas gránitlapok. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Felejthetetlen :) Pihegtünk még kicsit, aztán elindultunk vissza.

Lefele ereszkedtünk. A kuloárba gyaloglás, lemászás és ereszkedés kombóval jutottunk le. Jó az a fal, csak ne lenne olyan magasan!

Hardware: -2x50m kötél
- 10-12db expressz
- 4-5db friend (inkább a kisebbek kellettek)
- éksor
- 4-5db heveder karával
- pár kötélgyűrű jól jön a girnyó szögekhez
Topo
időjárás
Szállás: legjobb a bivak